-
1 κοινός
κοινός, bei Soph. Trach. 205 auch κοινὸς κλαγγά (= ξυνός, also mit ξύν, σύν zusammenhangend, vgl. Buttm. Lexil. II, 264); – 1) gemein, gemeinschaftlich; Hes. O. 720; Pind. λόγος, γάμος, χάρις, Ol. 11, 11 P. 4, 222. 5, 102, öfter, τινί. Sehr häufig bei Tragg.; ὦ κοινὸν ὠφέλημα ϑνητοῖσιν φανείς Aesch. Prom. 614; αὐτάδελφον αἷμα καὶ κοινοῦ πατρός Eum. 89; κοινὰν ἤνυσεν εἰς φίλους ἀρωγάν Soph. Phil. 1130; κοινὸς ἀρσένων ἴτω κλαγγά Trach. 205; κοινὰ γὰρ τὰ τῶν φίλων Eur. Or. 725, öfter auch sonst, sprichwörtlich geworden; in Prosa, κοινὸς ἔστω ὑμῖν ὁ λόγος Plat. Prot. 358 a; Ggstz ἴδιος, was alle Menschen betrifft, ἴδιος, ἀλλ' οὐ κοινὸς ὢν πόνος Rep. VII, 535 b, wie ὀλιγωροῠντες τοῠ κοινοῦ – τοῦ ἰδίου τοῠ αὑτῶν Gorg. 502 e; Eur. πᾶσι γὰρ κοινὸν τόδε ἰδίᾳ ϑ' ἑκάστῳ Hec. 902; κοινὸν εἶναι τουτονὶ τὸν ἀγῶνα ἐμοί τε καὶ Κτησιφῶντι Dem. 18, 5; so öfter cum dat., κοινὸν ταῖςδε φόρτον ἔχων, gemeinschaftlich mit diesen, Eur. Suppl. 20; τὸ δὲ ἡδὺ κοινὸν πάσαις Μούσαις Plat. Legg. VII, 802 c; aber auch ἔργον κοινὸν Λακεδαιμονίων τε καὶ Ἀϑηναίων, Menex. 241 c; τὸ ἐπὶ πᾶσι κοινόν Theaet. 185 c; ο ὔ μοι κοινόν τι πρός τινα γεγένηται, ich habe Nichts mit ihm zu schaffen, Lucill. 84 (XI, 141). – 2) das ganze Volk angehend, öffentlich, den Staat betreffend, im Ggstz von ἴδιος, der Einzelne; am Häufigsten τὸ κοινόν, das Gemeinwesen, die Gemeinde, der Staat; τὸ κοινὸν δ' εἰ μιαίνεται πόλις Aesch. Suppl. 366, vgl. 513; καί σφι τὸ κοινὸν τῶν Σαμίων ἔδωκε Her. 6, 14, öfter; auch τὰ κοινὰ τῶν Βαβυλωνίων, die Obrigkeit, 3, 156; Thuc. u. Folgde; οὐ προςεδέξαντο αὐτὸν ἐς τὴν πόλιν οὐδ' ἐπὶ τὸ κοινόν Thuc. 2, 12, nicht in die Stadt u. die Versammlung der Vorsteher der Stadt, die sich außerhalb der Stadt versammeln konnte; oft Pol., der κοινὰ καὶ πολιτικὰ πράγματα vrbdt, 24, 5, 8; κοινὰ ἐγκλήματα, crimina publica, 20, 6, 1; τὰ κοινὰ διοικεῖν Dem. 1, 22; πρὸς τὰ κοινὰ προςιών im Ggstz von ἰδιώτης ὤν, Aesch. 1, 165, wie οἱ πρὸς τὰ κοινὰ προςεληλυϑότες, Staatsmänner, 3, 17; τὰ κοινὰ πράττειν, Staatsgeschäfte treiben, plat. Hipp. mai. 282 b; Plut.; auch die Staatskasse heißt τὸ κοινόν, Thuc. 1, 80, wie Arist. pol. 2, 8; vgl. Dem. οὔτε χρήματα εἰςφέρειν βουλόμεϑα οὔτε τῶν κοινῶν ἀπέχεσϑαι δυνάμεϑα, 8, 21; πλουτεῖν ἀπὸ τῶν κοινῶν Ar. Plut. 569; τὰ κοινὰ νέμειν καὶ διδόναι Pol. 25, 8, 5; κοιναὶ ἀρχαί 22, 16, 11; – τὸ κοινόν, übh. jede Gesammtheit, auch von einem versammelten Heere, Xen. An. 5, 7, 17. – Κοινὴ διάλεκτος, κοινὰ ὀνόματα u. dgl., die Sprache des gemeinen Lebens, die Alle gebrauchen, D. Hal. iud. Isocr. 2, u. öfter bei Rhett., bes. von Formen, welche nicht einem einzelnen Dialekt angehören; οἱ κοινοί, die Schriftsteller, welche sich dieser Sprache bedienen; – κοινὸς τόπος, locus communis, Rhett.; – ἀπὸ κοινοῦ, aus dem Zusammenhange, oft Gramm.; bei denselben ist κοινὴ συλλαβή syllaba anceps, κοινὸς τῷ γένει generis communis, E. M. – 3) wie Lys. 15, 1 vom Richter verlangt wird, er solle κοινὸς εἶναι τῷ γράψαντι καὶ τῷ φεύγοντι, den Kläger u. den Verklagten auf gleiche Weise hören (also unparteiisch, vgl. Thuc. 3, 53. 68), so nimmt es auch die Bdtg billig, gerechtan, auch gegen Jedermann freundlich; πιστοτέραν εἶναι καὶ κοινοτέραν τὴν μοναρχίαν τῆς αὑτῶν δημοκρατίας Isocr. 10, 36; τῇ πρὸς πάντας φιλανϑρωπίᾳ κοινός bei Ath. VI, 253 d; vgl. κοινὸς τοῖς φίλοις Isocr. 1, 10; Plut. Aristid. 1. – In tadelnder Bdtg, gemein, niedrig, bes. Sp. – Adv. κοινῶς; τοὐμὸν λέγουσα καὶ τὸ σὸν κοινῶς λέγεις Eur. Ion 1462; κοινῶς ἅπαντες, alle insgesammt, Diphil. Ath. II, 81 a; κοινῶς μᾶλλον ὠφέλησαν ἢ ἐκ τῶν ἰδίων ἔβλαψαν Thuc. 2, 42; οὐδὲ κοινῶς οὐδὲ πολιτικῶς ἐβίωσαν Isocr. 4, 151; Folgde. – Häufiger noch κοινῇ; τῆς νόσου δὲ τῆςδέ μοι κοινῇ μετασχών Eur. Hipp. 731; Ar. Eccl. 573; τὸ κοινῇ δόξαν Plat. Theaet. 172 b; κοινῇ σκεψώμεϑα Prot. 330 b u. öfter; κοινῇ μετ' ἐκείνου Conv. 209 c; Ggstz ἰδίᾳ, Rep. I, 333 d, wie Xen. Hell. 1, 2, 10 u. sonst; σύν τινι, Xen. Hem. 1, 6, 14; ἅμα, Plat. Phileb. 62 b.
-
2 κοινός
κοινός, (1) gemein, gemeinschaftlich; Ggstz ἴδιος, was alle Menschen betrifft; cum dat., κοινὸν ταῖςδε φόρτον ἔχων, gemeinschaftlich mit diesen; ο ὔ μοι κοινόν τι πρός τινα γεγένηται, ich habe nichts mit ihm zu schaffen. (2) das ganze Volk angehend, öffentlich, den Staat betreffend, im Ggstz von ἴδιος, der Einzelne; am Häufigsten τὸ κοινόν, das Gemeinwesen, die Gemeinde, der Staat; auch τὰ κοινὰ τῶν Βαβυλωνίων, die Obrigkeit; οὐ προςεδέξαντο αὐτὸν ἐς τὴν πόλιν οὐδ' ἐπὶ τὸ κοινόν, nicht in die Stadt u. die Versammlung der Vorsteher der Stadt, die sich außerhalb der Stadt versammeln konnte; τὰ κοινὰ πράττειν, Staatsgeschäfte treiben; auch die Staatskasse heißt τὸ κοινόν; τὸ κοινόν, übh. jede Gesamtheit, auch von einem versammelten Heere. Κοινὴ διάλεκτος, κοινὰ ὀνόματα u. dgl., die Sprache des gemeinen Lebens, die alle gebrauchen; bes. von Formen, welche nicht einem einzelnen Dialekt angehören; οἱ κοινοί, die Schriftsteller, welche sich dieser Sprache bedienen; κοινὸς τόπος, locus communis; ἀπὸ κοινοῦ, aus dem Zusammenhange, oft Gramm.; bei denselben ist κοινὴ συλλαβή syllaba anceps, κοινὸς τῷ γένει generis communis. (3) wie vom Richter verlangt wird, er solle κοινὸς εἶναι τῷ γράψαντι καὶ τῷ φεύγοντι, den Kläger u. den Verklagten auf gleiche Weise hören (also unparteiisch), so nimmt es auch die Bdtg billig, gerechtan, auch gegen jedermann freundlich. In tadelnder Bdtg: gemein, niedrig; κοινῶς ἅπαντες, alle insgesamt -
3 Κοίνος
-
4 Κοῖνος
-
5 κοινός
κοινόςcommon: masc nom sgκοινόςcommon: masc /fem nom sg -
6 κοινός
A common (opp. ἴδιος), not in Hom. (v. ξυνός) ; ἐκ κοινοῦ shared in common, Hes.Op. 723;ἔσται γὰρ βίος ἐκ κ. Ar.Ec. 610
; of a common altar, Simon.140;τὸ τέμενος εἶναι κ. SIG1044.29
(Halic., iv/iii B.C.);κ. ἔρχεται κῦμ' Ἀΐδα Pi.N.7.30
; τρεῖς.. κ. ὄμμ' ἐκτημέναι, of the Gorgons, A.Pr. 795; κ. ὠφέλημα θνητοῖσιν φανείς, of Prometheus, ib. 613;τὰς γυναῖκας εἶναι κοινάς Pl. R. 457d
: prov.,κοινὸν τύχη A.Fr. 389
, cf. Men.Mon. 356;κοινὰ τὰ τῶν φίλων E.Or. 735
(troch.), Pl.Phdr. 279c, Men.9, etc.; κ. Ἑρμῆς 'share the luck', Id.Epit.67, 100; κ. ἀρωγά common aid (i.e. for all), S.Ph. 1145 (lyr.); ἐν δὲ κοινὸς ἀρσένων ἴτω κλαγγά and let the shouts of males rise jointly, Id.Tr. 207 (lyr.);κ. πόλεμον πολεμεῖν X.Hier.2.8
;τὸν ἀέρα τὸν κ. Men.531.8
;κ. τὸν ᾅδην ἔσχον οἱ πάντες βροτοί Id.538.8
;κ. ἀγαθὸν τοῦτ' ἐστί, χρηστὸς εὐτυχῶν Id.791
: c. dat., κ. τινί common to or with another,ὑμῖν φῶς.. καὶ τοῖσδ' ἅπασι κ. A.Ag. 523
;ὁ δαίμων κ. ἦν ἀμφοῖν ἅμα Id.Th. 812
;θάλατταν κ. ἐᾶν τοῖς ἡττημένοις And.3.19
;οἰκία.. κοινοτάτη ἀεὶ τῷ δεομένῳ Id.1.147
; [πολιτεία] τίς κοινοτάτη; Arist.Pol. 1289b14, cf. 1265b29;κοινόν τι χαρᾷ καὶ λύπῃ δάκρυα X.HG7.1.32
;τὸν ἥλιον τὸν κ. ἡμῖν Men.611
: c. gen.,πάντων αἰθὴρ κ. φάος εἱλίσσων A.Pr. 1092
(anap.), cf. Pers. 132 (lyr.), Eu. 109, Pi.N.1.32; κ. τῶν Λακεδαιμονίων τε καὶ Ἀθηναίων shared in by both.., Pl.Mx. 241c, etc.: with Preps., τὸ ἐπὶ πᾶσι κ., v. infr. v;κ. κατ' ἀμφοτέρων A.D.Synt.144.19
;οὐ γίγνεταί μοί τι κ. πρός τινα AP11.141
(Lucill.), cf. Iamb.Myst.5.7; μέρος κ. πρός τινα shared with.., CPR22.11 (ii A.D.), etc.;κ. μεταξύ τινων Stud.Pal.1.7
ii 11 (v A.D.).II in social and political relations, public, general, τὸ κ. ἀγαθόν the common weal, Th.5.90;κ. λόγῳ Id.5.37
, Hdt.1.141; κ. στόλῳ ib. 170;ἀδικήματα D.21.45
;ὁ τῆς πόλεως κ. δήμιος Pl.Lg. 872b
; κοινότατον of public or general interest, ib. 724b, cf. Arist.Rh. 1354b29; of constitutions, popular, free,κοινοτέραν εἶναι τὴν ἐκείνου μοναρχίαν τῆς αὑτῶν δημοκρατίας Isoc.10.36
.2 τὸ κ. the state,τὸ κ. Σπαρτιητέων Hdt.1.67
: abs., of one's own state, Ar.Ec. 208, etc.;τὸ κ. ὠφελεῖται Antipho 3.2.3
, cf. X.Cyr.2.2.20;τὰς ὠφελείας ἅπασιν εἰς τὸ κ. ἀπεδίδου Isoc.10.36
.b esp. of leagues or federations,τὸ κ. τῶν Ἰώνων Hdt.5.109
;τῶν συμμάχων Isoc.14.21
;τῶν Βοιωτῶν SIG457.10
(Thespiae, iii B.C.), Plb.20.6.1 (pl.), etc.; ἄνευ τοῦ πάντων κοινοῦ (sc. τῶν Θεσσαλῶν) Th.4.78; also, of private associations, Test.Epict.1.22, SIG 1113 ([place name] Loryma), al.; of guilds or corporations,τὸ κ. τῶν τεκτόνων POxy.53.2
(iv A.D.); of boards of magistrates, τὸ κ. τῶν ἀρχόντων ib.54.12 (iii A.D.).c the government, public authorities, Th.1.90, 2.12, etc.;τὰ κ. Hdt.3.156
;ἀπαγγεῖλαι ἐπὶ τὰ κ. Th.5.37
; ἀπὸ τοῦ κ. by public authority, Hdt.5.85, 8.135; σὺν τῷ κ. by common consent, Id.9.87.d the public treasury,χρημάτων μεγάλων ἐν τῷ κ. γενομένων Id.7.144
;ἐν τῷ κ. καὶ ἐν τοῖς ίεροῖς Th.6.6
, cf. 17;χρήματα δοῦναι ἐκ τοῦ κ. Hdt.9.87
; ἔχειν ἐν κοινῷ (without the Art.), Th.1.80, cf. Sch.adloc.3 τὰ κ. public affairs: πρὸς τὰ κ. προσελθεῖν, προσιέναι, to enter public life, D. 18.257, Aeschin.1.165; but also, the public money, Ar.Pl. 569, D.8.23 (in full,τὰ κ. χρήματα X.HG6.5.34
, Arist.Pol. 1271b11); τὰ κ. τῆς πόλεως, opp. τὰ ἁγνά, BMus.Inscr.4.481*.383; ἀπὸ κοινοῦ at the public expense, X.An.4.7.27, 5.1.12; , cf. Antiph. 230; ἐκ κ. from common funds, at joint expense, PGrenf.1.21.19 (ii B.C.).III common, ordinary,τὰ κ. εἰδέναι Pl.Ax. 366b
;διὰ τῶν κ. ποιεῖσθαι τὰς πίστεις Arist.Rh. 1355a27
; κοινοτάτη τῶν αἰσθήσεων [ἡ ἁφή] Id.EN 1118b1; τὰ κ. commonplaces, Men.Sam.27, Epit. 309; soκ. τόπος Hermog.Prog.6
, Aphth.Prog.7; ἡ κ. ἔννοια or ἐπίνοια, Plb. 2.62.2, 6.5.2; κ. νοῦς, φρένες, common sense, Phld.Rh.1.37 S., 202 S.; κ. καὶ διήκουσαι κακίαι general and all-pervading vices, Id.Sign.28;κ. καὶ δημώδη ὀνόματα Longin.40.2
;κ. καὶ ἐν μέσῳ κείμενα ὀνόματα D.H.Lys.3
; ἡ κ. διάλεκτος every-day language (free from archaisms and far-fetched expressions), Id.Isoc.2;πεφευγὼς τὸ κ. Phld.Acad. Ind.p.53
M.2 Gramm., ordinary, 'regular' Greek, opp. special dialects, διάλεκτοί εἰσι πέντε, Ἀτθὶς Δωρὶς Αἰολὶς Ἰὰς καὶ κ. Sch.D.T. p.14 H., cf. D.S.1.16, Theodos.Can.p.37 H., etc.; ἡ κ. alone, A.D. Conj.223.24; τὸ κ. ἔθος, ἡ κ. ἐκφορά, Id.Adv.155.10, Pron.4.27; οἱ κ. the writers who use this language, Sch.D.T.p.469 H., EM405.23.c ἡ κ. διάλεκτος demotic Egyptian, Manethoap. J.Ap.1.14.4 in magical formulae, of words added at will by the user, ' and so forth', freq.in Pap., PMag.Osl.1.255, PMag.Par.1.273, al.; κοινὰ ὅσα θέλεις ib.2.53;ὁ κ. λόγος PMag.Lond.46.435
; cf. κοινολογία.IV of Persons, connected by common origin or kindred, esp.of brothers and sisters,κ. σπέρμα Pi.O.7.92
, cf.S.OT 261, OC 535 (lyr.);κ. αἷμα Id.Ant. 202
, cf. 1; κ. πατήρ, μήτηρ, PAmh.2.152.9(v/vi A.D.), PFlor.47.11 (iii A.D.); alsoκ. Χάριτες Pi.O.2.50
.2 one who shares in a thing, partner,ἐν θύμασιν κ. ποεῖσθαί τινα S.OT 240
;κ. ἐν κοινοῖσι λυπεῖσθαι Id.Aj. 267
, cf. Ar.V. 917; also κ. τῷ θεῷ belonging in part to the god (who claims tithe of his substance), Berl.Sitzb.1927.161 ([place name] Cyrene).3 lending a ready ear to all, impartial,μὴ οὐ κ. ἀποβῆτε Th.3.53
; neutral, ib.68; ;μέτριος καὶ κ. Arist.Ath.6.3
; κοινοί, οἱ, arbitrators, GDI1832.10 (Delph.);κ. μεσίτης PStrassb.41.14
(iii A.D.); of a capital city, δεῖ.. κοινὴν εἶναι τῶν τόπων ἁπάντων easily accessible on all sides, Arist.Pol. 1327a6.b courteous, affable, X. Cyn.13.9;κ. ἅπασι γενέσθαι Isoc.5.80
;τῇ πρὸς πάντας φιλανθρωπίᾳ κ. Democh.2
J.;ἔχειν τὰς κ. φρένας Phld.Rh.1.202
S.c in bad sense, κοινή, ἡ, prostitute, Vett.Val.119.30, Porph.Hist.Phil.12 (pl.).d of events, κοινότεραι τύχαι more impartial, i.e. more equal, chances, Th.5.102; ἔστιν ἐν τῷ κ. πᾶσι c. inf., And.2.6.V in Logic, general, universal, τὸ κ. λαμβάνειν περί τινων, τὸ ἐπὶ πᾶσι κ., Pl.Tht. 185b, 185c;τὰ κ. λεγόμενα ἀξιώματα Arist.APo. 76b14
; αἱ κ. ἀρχαί ib. 88a36; κ. ἔννοιαι axioms, heading in Euc.; general,κ. ὅρος Arist.Metaph. 987b6
; κοινὰ καὶ στοιχειώδη general principles, Phld.Rh.1.69S.; κ. σημεῖον, opp. ἴδιον, Id.Sign.14; κ. κρίσις objectively valid judgement, Id.Po.5.22;ὄνομα κ. Str.10.2.10
; abstract,ὁ κ. ἄνθρωπος καὶ λογισμῷ ληπτός Dam.Pr. 341
.VI Gramm.,1 κ. συλλαβή common syllable, capable of being long or short, D.T.633.17, Heph. 1.4.b κ. ποιήματα, poems which are both κατὰ στίχον and συστηματικά, e.g. the Sapphic stanza, Id.pp.58,59 C.; also, poems of ambiguous metrical form, Id.p.60 C.2 v.supr.111.2.3 of gender,κ. γένος D.T.634.19
; of nouns, A.D.Pron.30.7, al., EM143.33, 305.19, etc.4 ἀπὸ κοινοῦ λαμβάνειν, of two clauses taking a word in common, A.D.Synt.122.14, al.; κοινὸν or ἐκ κοινοῦ παραλαμβάνεσθαι, ib.20, 28, al.VII of forbidden meats, common, profane,φαγεῖν κ. καὶ ἀκάθαρτον Act.Ap.10.14
, cf. Ep.Rom.14.14;κ. χερσὶ ἐσθίειν Ev.Marc.7.2
.B Adv. κοινῶς in common, jointly, E. Ion 1462;τὰ κοινὰ κ. δεῖ φέρειν συμπτώματα Men.817
: [comp] Comp., ἐν Κρήτῃ -οτέρως [ἔχει τὰ τῶν συσσιτίων] Arist.Pol. 1272a16.3 sociably, like other citizens,οὐδὲ κ. οὐδὲ πολιτικῶς ἐβίωσαν Isoc.4.151
;ἴσως καὶ κ. πρός τινα προσφέρεσθαι Arist.Rh.Al. 1430a1
;κ. καὶ φιλικῶς Plu.Ant.33
; μετρίως καὶ κ. ὰσπάζεσθαι Id.Arat.43.4 in general, Diph.Siph. ap. Ath. 3.81a; ἡ κ. σύνεσις, τὸ κ. ἄνθρωπον", Phld.Vit.p.34J., Mort.38; opp. ἰδίως, Demetr.Lac.Herc.1014.41, Plu.Marc.8, cf. Longin.15.1;κοινότερον εἰπεῖν Phld.Rh.1.256
S.; - οτέρως Orib.Fr.93.6 in plain language, opp. σοφιστικῶς, Plu.2.659f; in the ordinary or wide sense, opp. κυρίως, Them.in APo.5.5: [comp] Comp., M.Ant. 2.10.II fem. dat. [full] κοινῇ; [dialect] Dor. [full] κοινᾷ SIG56.11 (Argos, v B.C.); [dialect] Boeot. [full] κυνῆ ib.635.31 (Acraeph., ii B.C.):—in common, by common consent, Hdt.1.148, 3.79, S.OT 606, OC 1339, E.Hipp. 731, Th.1.3, etc.;κ. πᾶσι καὶ χωρίς Arist.Pol. 1278b23
, cf. Ath.40.3; κ. μετά τινος, κ. σύν τινι, Pl.Smp. 209c, SIG346.27 (iv B.C.), X.Mem.1.6.14, etc.;ἰδίᾳ τε καὶ κ. Alex.291
: also neut.pl..3 as Prep. c. dat., together with, E. Ion 1228, Hel. 829, Fr. 823.III with Preps., εἰς κοινόν in common, in public,ὑμῖν τῇδέ τ' ἐς κ. φράσω A.Pr. 844
;πᾶσιν ἐς κ. λέγω Id.Eu. 408
, cf.Ar.Av. 457 (lyr.), Pl.Lg. 796e;εἰς κ. γνώμην ἀποφαίνεσθαι D.19.156
; εἰς τὸ κ. λέγειν, ἀγορεύειν, Pl.Tht. 165a, X. An.5.6.27; εἰς τὸ κ. for public use, Pl.Lg. 681c.2 ἀπὸ κοινοῦ, ἐκ κοινοῦ, v.A.1.1, 11.3, VI.4.3 ἀφεῖσαν ἐν κοινῷ ζητεῖν, Lat. rem in medio reliquerunt, Arist.Metaph. 987b14; but οἱ ἐν κ. γιγνόμενοι λόγοι, = οἱ ἐξωτερικοὶ λόγοι, Id.de An. 407b29.4 κατὰ κοινόν, opp. κατ' ἰδίαν, jointly, in common, Lexap.D.21.94, Plb.4.3.5; prob. forκατὰ κοινοῦ Id.11.30.3
. -
7 κοινός
Grammatical information: adj.Meaning: `common, public, usual, impartial', τὸ κοινόν `the community, common good, public, leading authority, league' (IA., Hes.; Hom. has ξυνός);Compounds: several compp.Derivatives: 1. *κοινά̄ων (Schwyzer 521, Chantraine Formation 163) \> Dor. Arc. κοινάν, - ᾶνος m. (Pi., Lokris, Tegea), Att. κοινεών, - ῶνος m. (E. HF 149, 340), κοινών, - ῶνος m. (X. Cyr.; nach κοινωνέω etc.) `fellow-traveller, companion'; from there Dor. κοινανέω (Dor. treaty ap. Th. 5, 79, 1; Argos, Delphi), Att. κοινωνέω (for *κοινεωνέω) `be participater, participate' with κοινανία (Pi.), Att. κοινωνία `community, share' and κοινωνός `companion etc.' (prob. backformation; Leumann Hom. Wörter 224 n., Mom. 3); from there κοινανικός (Archyt.), κοινωνικός (Att.) `common, social'; κοινωνιμαῖος `regarding the community' (pap.; Chantraine Formation 49, Mél. Maspéro 2, 220); from κοινωνέω also κοινώνημα (Pl., Arist.). - Further nominal derivv.: 2. κοινότης f. `community, affability' (Att., hell.); 3. κοινεῖον `public hall, community etc.' (inscr.); 4. κοινάριον dimin. of κοινόν (written cynarium, CIL 13, 10021, 199). - Denomin. verb κοινόω, - όομαι `makre communal, share', also `make communal, profanate', midd. `act as member of a community, participate, ask for advice' (IA; Pi. aor. κοινᾶσαι) with κοίνωμα, - μάτιον `joint, band' (Ph. Bel.), κοίνωσις `intercourse' (Plu.).Etymology: If κοινός stands for *κονι̯ός, it agrees (through older *κομι̯ός or to CGr. *κον?, Schwyzer 309) with an Italo-Celtic preposition (prefix), e. g. Lat. cum, com- ( con-), Gaul. com- `with, together with', IE. adverb * kom `together'; here prob. also the prefixes Germ., e. g. Goth. ga-, Alb. kë- `with-'. - Wrong older interpretations in Bq.Page in Frisk: 1,892-893Greek-English etymological dictionary (Ελληνικά-Αγγλικά ετυμολογική λεξικό) > κοινός
-
8 κοινος
31) общий, касающийся всех, принадлежащий всем, распространяющийся на всех(ὠφέλημα θνητοῖσιν Aesch.)
κοινὰ τὰ τῶν φίλων Eur., Plat. — у друзей все общее;κοινέ ἐς φίλους ἀρωγή Soph. — помощь всем друзьям;ἥκει ὑμῖν φῶς καὴ τοῖσδε ἅπασι κοινόν Aesch. — воссиял свет и для вас, и для всех них;κοινὸν τοῦτο Λακεδαιμονίων τε καὴ Ἀθηναίων Plat. — это ( победа при Платеях) есть общее дело лакедемонян и афинян2) общий, свойственный всемοὔ μοι κοινόν τι πρὸς Ὀθρυάδαν γεγένηται Anth. — у меня ничего не было общего с Отриадом3) общий, общественный, публичный(τὸ ἀγαθόν Thuc.; τὰ χρήματα Xen.)
κοινῷ λόγῳ Her. — по общему решению;ὅ τῆς πόλεως κ. δήμιος Plat. — государственный исполнитель приговоров4) общий, общеупотребительный, обычный, обыкновенныйἡ κοινέ διάλεκτος грам. — общеупотребительный, т.е. разговорный язык;
ἥ κοινέ ἔννοια или ἐπίνοια Polyb. — здравый смысл;κ. τόπος (лат. locus communis) рит. — общее место, общеизвестная истина5) общедоступный, подлежащий оглашениюὁ μῦθος κ. οὐδαμῶς ὅδε Eur. — такое признание не должно стать всеобщим достоянием
6) участвующий в общем деле, причастныйοὐδὲ τῷ νοινῷ γέ μοι Arph. — (он ничего не дал) даже мне, (своему) сотоварищу7) родственный, родной(αἷμα Soph.)
8) беспристрастный, тж. нейтральный(φοβούμεθαύμᾶς μέ οὐ κοινοὴ ἀποβῆτε Thuc.; κοινοὺς εἶναι τῷ τε διώκοντι καὴ τῷ φεύγοντι Lys.)
κ. τῷ βουλομένῳ μανθάνειν Plat. — одинаково доступный для всякого желающего учиться9) обходительный, приветливый, любезный(ἅπασι Isocr.)
10) равный, одинаковыйκοινότεραι τύχαι ἢ κατὰ τὸ διαφέρον πλῆθος Thuc. — результаты (военных действий) более равные, чем это соответствовало бы различной численности (противников)
11) лишенный святости(κοινὸν ἡγεῖσθκί τι NT.)
κοιναῖς χερσὴν ἐσθίειν NT. — есть немытыми руками12) лог. общий, лежащий в основе, основной(αἱ ἀρχαί, τὰ ἀξιώματα Arst.)
13) грам. общийκοινέ συλλαβή (лат. syllaba anceps) — слог, могущий быть то долгим, то кратким;
κ. τῷ γένει (лат. generis comrnunis) — имеющий одинаковую форму для мужского и женского родов - см. тж. κοινόν, κοινά, κοινῇ -
9 κοινός
κοινός, ή, όν общий; общественный (→ κοινόβιον устар. киновий ≃ общежитие) (ant. ἴδιος) -
10 κοινός
κοινός (-ῷ, -όν; -άν, -αί; -όν nom., acc.)1 common, mutual, shared of that which people have in common. κοιναὶ Χάριτες ἄνθεα τεθρίππων δυωδεκαδρόμων ἄγαγον i. e. that are shared by Theron and Xenokrates O. 2.50 μὴ κρύπτε κοινὸν σπέρμ' ἀπὸ Καλλιάνακτος i. e. which his descendants, the Eratidai, have in common O. 7.92 ὁπᾷ τε κοινὸν λόγον φίλαν τείσομεν ἐς χάριν i. e. the hymn in which we join O. 10.11 εἰ χρεὼν τοῦθ' ἁμετέρας ἀπὸ γλώσσας κοινὸν εὔξασθαι ἔπος this prayer in which we all share P. 3.2 καταίνησάν τε κοινὸν γάμον μεῖξαι i. e. to which both sides are agreed P. 4.222σφὸν ὄλβον υἱῷ τε κοινὰν χάριν ἔνδικόν τ' Ἀρκεσίλᾳ P. 5.102
πατρὶ τεῷ, Θρασύβουλε, κοινάν τε γενεᾷ εὔδοξον ἅρματι νίκαν P. 6.15
κοιναὶ γὰρ ἔρχοντ' ἐλπίδες πολυπόνων ἀνδρῶν pr. N. 1.32Αἰακιδᾶν ἠύπυργον ἕδος, δίκᾳ ξεναρκέι κοινὸν φέγγος N. 4.12
ἀλλὰ κοινὸν γὰρ ἔρχεται κῦμ' Ἀίδα pr. N. 7.30 μάτρωί θ' ὁμωνύμῳ δέδωκε κοινὸν θάλος i. e. to be shared between them I. 7.24 n. s. pro subs., the public interest, ἐγὼ δὲ ἴδιος ἐν κοινῷ σταλεὶς as a private citizen on a mission of public interest Das private Fest beruft ihn dazu, die Ruhmestaten des ganzen Volkes zu besingen, Wil. O. 13.49 τὸ κοινόν τις ἀστῶν ἐν εὐδίᾳ τιθεὶς fr. 109. 1. [dub., ὄλβιος ὅστις ἰδὼν ἐκεῖνα κοινὰ εἶσ' ὑπὸ χθόν (codd.: κεῖν' εἶσ Teuffel, edd.) fr. 137. 1.] -
11 κοινός
κοινός, ή, όν (s. the numerous cognates that follow this entry; Hes.+) prim. ‘common’ (opp. ἴδιος)① pert. to being of mutual interest or shared collectively, communal, common (so gener. Gk. lit., also LXX; EpArist, Philo, Joseph., SibOr).ⓐ adj. (ὁ κ. πάντων πατήρ Orig., C. Cels. 8, 53, 27) τράπεζα (Diod S 4, 74, 2) Dg 5:7a. πίστις Tit 1:4. σωτηρία (cp. SIG 409, 33f [ca. 275 B.C.]; X., An. 3, 2, 32; Diod S 37, 2, 5; Polyaenus 5, 31) Jd 3. κ. ἐλπίς IEph 21:2; IPhld 5:2; 11:2. κ. ὄνομα (Philo, Abr. 7, Leg. ad Gai. 194) IEph 1:2; εἶχον ἅπαντα κ. they had everything in common (κοινὰ πάντα ἔχειν: Strabo 7, 3, 9.—Diod S 5, 9, 4: the inhabitants of Lipara τὰς οὐσίας κοινὰς ποιησάμενοι καὶ ζῶντες κατὰ συσσίτια=they made their possessions common property and lived acc. to the custom of common meals; Iambl., Vi. Pyth. 30, 168 of the Pythagoreans: κοινὰ πᾶσι πάντα … ἦν, ἴδιον δὲ οὐδεὶς οὐδὲν ἐκέκτητο. Porphyr., Vi. Pyth. 20. The word occurs in a sim. context w. ref. to the Essenes: Philo, Prob. Lib. 85; 86; Jos., Ant. 18, 20, and the Therapeutae: Philo, Vi. Cont. 32; 40; HBraun, Qumran u. d. NT, I, ’66, 43–50. Even Pla., Phdr. 279c κοινὰ τὰ τῶν φίλων) Ac 2:44; cp. 4:32 (cp. 1QS 6:2; for the recurring idea of the “other self” in antiquity s. also Persius, Satires 5, 22f; Horace, Odes 1, 3, 8; 2, 17, 5).—PSchmiedel, Die Gütergemeinschaft der ältesten Christenheit: PM 2, 1898, 367–78; EvDobschütz, Probleme des apost. Zeitalters 1904, 39ff; JBehm, Kommunismus im Urchristentum: NKZ 31, 1920, 275–97; KLake: Beginn. I/5, ’33, 140–51; Haenchen ad loc. (lit.). κοινῆς εἰκαιότητος καὶ ἀπάτης of general silliness and deceit Dg 4:6—Of body and spirit ἀμφότερα κ. ἐστιν both are in communion = belong together, cannot be separated Hs 5, 7, 4.ⓑ subst. τὸ κοινόν what is (in) common τὸ κ. τῆς ἐλπίδος the common ground of hope 1 Cl 51:1.—τὸ κ. the society, the community (to designate all those who belong to a given group: POxy 53, 2 τὸ κ. τῶν τεκτόνων; 84, 3; Jos., Vi. 65; Orig., C. Cels. 1, 31, 26; Hippol., Ref. 9, 19, 1) διακονία εἰς τὸ κ. service for the (Christian) community IPhld 1:1. Also the common treasury (Appian, Iber. 8, §31 τὸ κ.=the state treasury) of slaves ἐλευθεροῦσθαι ἀπὸ τοῦ κ. to be freed at the expense of the common treasury (i.e. of the Christian community) IPol 4:3 (cp. X., An. 4, 7, 27; 5, 1, 12 ἀπὸ κοινοῦ=at state expense; Jos., Vi. 297 ἐκ τοῦ κ.; 298).ⓒ adv. κοινῇ together, collectively (Soph., Thu.+; ins; PMagd 29, 2; LXX; Jos., C. Ap. 1, 70; 2, 166; Just., A I, 67, 5 and 7) IEph 20:2; ISm 12:2 (both in contrast to κατʼ ἄνδρα [‘man for man’, ‘individually’], as SIG 1073, 18); 7:2 (opp. κατʼ ἰδίαν, as Diod S 11, 24, 4; Dio Chrys. 34 [51], 9; SIG 630, 15 (restored rdg.); 2 Macc 9:26). τὸ κοινῇ συμφέρον the common good B 4:10.② pert. to being of little value because of being common, common, ordinary, profaneⓐ in a general sense (cp. Alcman [VII B.C.], Fgm. 49 D.2 τὰ κοινά of that which ordinary people eat, in contrast to those of more refined tastes; Plut., Mor. 751b καλὸν γὰρ ἡ φιλία καὶ ἀστεῖον, ἡ δὲ ἡδονὴ κοινὸν καὶ ἀνελεύθερον [Ltzm., Hdb. on Ro 14:14]; cp. 1 Macc 1:47, 62; EpArist 315=Jos., Ant. 12, 112 κοινοὶ ἄνθρωποι; 13, 4; Iren. 4, 18, 5 [Harv. II 206, 11]). κ. ἡγεῖσθαί τι consider someth. ordinary Hb 10:29, unless this belongs in 2b.ⓑ specifically, of that which is ceremonially impure: Rv 21:27. χεῖρες (ceremon.) impure Mk 7:2, 5 (MSmith, Tannaitic Parall. to the Gosp. ’51, 31f); οὐδὲν κ. διʼ ἑαυτοῦ nothing is unclean of itself Ro 14:14a; cp. bc of this same vs. οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κ. καὶ ἀκάθαρτον I have never eaten anything common or unclean (1 Macc 1:62) Ac 10:14; cp. vs. 28; 11:8 (CHouse, Andrews University Seminary Studies 21, ’83, 143–53); GJs 6:1 (s. deStrycker). Hb 10:29, s. 2a.—Dg 5:7b (see κοίτη 1b).—B. 1365. DELG. M-M. EDNT. TW. Sv. -
12 κοινός
η, ό[ν]1) общий; совместный;κοινο χαρακτηριστικό — общая черта;
κοινή υπόθεση — общее дело;
κοινο καλό — общее благо;
κοινά έξοδα (συμφέροντα) — общие расходы (интересы);
η κοινή αυλή — общий двор;
με κοινές προσπάθειες — общими усилиями;
από κοινού — сообща, совместно;
2) публичный, общественный;3) обычный, обыкновенный; простой, обыденный; заурядный, средний;κοινοί θνητοί — простые смертные;
4) грам. общий, обоюдный (о роде);§ κοινή γνώμη — общественное мнение; — общественность;
κοινός νούς — здравый смысл;
κοινός τόπος — общее место, избитая, прописная истина;
κοινή (γυναίκα) — публичная женщина, проститутка;
κοινό μυστικό — секрет полишинеля;
τίποτε το κοινό — ничего общего
-
13 κοινός
{прил., 12}1. общий, общественный;2. обычный, обыкновенный, скверный, нечистый.Синонимы: 952 ( βέβηλος).Ссылки: Мк. 7:2; Деян. 2:44; 4:32; 10:14, 28; 11:8; Рим. 14:14; Тит. 1:4; Евр. 10:29; Иуд. 1:3.*▲ ключ.сл.Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > κοινός
-
14 κοινός
{прил., 12}1. общий, общественный;2. обычный, обыкновенный, скверный, нечистый.Синонимы: 952 ( βέβηλος).Ссылки: Мк. 7:2; Деян. 2:44; 4:32; 10:14, 28; 11:8; Рим. 14:14; Тит. 1:4; Евр. 10:29; Иуд. 1:3.*▲ ключ.сл.Греческо-русский лексикон Нового Завета с номерами Стронга и греческой Симфонией > κοινός
-
15 κοινός
1. общий, общественный; 2. обычный, обыкновенный, скверный, нечистый; син. βέβηλος.Ελληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > κοινός
-
16 κοινός
3 общий -
17 κοινός
-ή,-όν + A 0-0-0-5-15=20 Prv 1,14; 15,23; 21,9; 25,24; Est 5,1fcommon Prv 1,14; common, impure 1 Mc 1,62; public Est 5,1f; τὸ κοινόν the people Prv 15,23 Cf. HARL 1991=1992a 151-152; TRÉHEUX 1987, 39-46; →NIDNTT; TWNT -
18 κοινός
[кинос] ас. общий, совместный. -
19 κοινός
1) banal2) commun -
20 κοινός
1) banalny przym.2) codzienny przym.3) łączny przym.4) pospolity przym.5) powszedni przym.6) społeczny przym.7) wspólny przym.
См. также в других словарях:
κοινός — common masc nom sg κοινός common masc/fem nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Κοῖνος — masc nom sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κοινός — ή, ό (AM κοινός, ή, όν, Α αττ. ποιητ. τ. κοινός, όν) 1. αυτός που ανήκει σε πολλούς μαζί, που κατέχεται όμοια από πολλούς ή που χρησιμοποιείται από πολλούς, δημόσιος (α. «κοινή είσοδος» β. «τὸν ἥλιον τὸν κοινὸν ἡμῑν», Μεν.) 2. αυτός που… … Dictionary of Greek
κοινός — ή, ό επίρρ. ά 1. αυτός που ανήκει σε περισσότερους από έναν, δημόσιος: Έχουμε κοινό ταμείο. 2. αυτός που αρμόζει σ όλους: Η μοίρα των ανθρώπων είναι κοινή. 3. μέτριος: Αγόρασα ένα κοινό σπίτι. 4. αυτός που συγκεντρώνει τις προσπάθειες πολλών: Ο… … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
κοινός διαιρέτης — Μαθηματικός όρος, που υποδηλώνει τον αριθμό ο οποίος διαιρεί μια ομάδα άλλων αριθμών ακριβώς, δηλαδή χωρίς να αφήνει υπόλοιπο. Για παράδειγμα, ο αριθμός 2 είναι κ.δ. των αριθμών 4, 8, 16 κ.ά … Dictionary of Greek
παράγοντας και κοινός παράγοντας — (Μαθημ.). Οποιοιδήποτε αριθμοί, όταν συνδέονται μεταξύ τους με την πράξη του πολλαπλασιασμού, είναι οι παράγοντες του γινομένου τους. Ο πολλαπλασιασμός τελείται μεταξύ παραγόντων και έτσι η έννοια π. είναι σύμφυτη με την πράξη αυτή. Κάθε γινόμενο … Dictionary of Greek
Ἑρμῆς κοινός. — См. Чур пополам … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
κοινότερον — κοινός common adverbial comp κοινός common masc acc comp sg κοινός common neut nom/voc/acc comp sg κοινός common adverbial comp κοινός common masc acc comp sg κοινός common neut nom/voc/acc comp sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κοινοτάτων — κοινός common fem gen superl pl κοινός common masc/neut gen superl pl κοινός common fem gen superl pl κοινός common masc/neut gen superl pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κοινοτέραις — κοινός common fem dat comp pl κοινοτέρᾱͅς , κοινός common fem dat comp pl (attic) κοινός common fem dat comp pl κοινοτέρᾱͅς , κοινός common fem dat comp pl (attic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
κοινοτέρων — κοινός common fem gen comp pl κοινός common masc/neut gen comp pl κοινός common fem gen comp pl κοινός common masc/neut gen comp pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)